Kedves olvasóm!

Blogom mostantól blogspotként szerkesztem, folytatáshoz katt a linkre:

http://ritafoltok.blogspot.com

Befejeztem a képet, egyre jobban megszeretem.

Másfél cm-s flies-t 'vasaltam' össze vékony lemezzé, sokkal jobb vele dolgozni és a tartása is nagyobb.

A lovas blokkot ekrü cérnával, a keretet színátmenetessel tűztem, narancs-drapp-kék árnyalatosat választottam.

A teljes igazság úgy szól, hogy munka délelőtt: egy kedves folttárs jött taktikai megbeszélésre, valójában az 'agybanvarrást' gyakoroltuk csak, de igen hasznosnak bizonyult.

Munka délután: Áron 1 órás! délutáni pihenése alatt igyekeztem pótolni elmaradásaimat, ez arra elég, hogy megnézzem, mit is kellene varrnom.

Kicsit később délután berátné jött látogatóba, volt mit megbeszélni, ám 2 örökmozgó aprónép mellett jó, ha minden második kérdést halljuk meg és válaszolunk.

A látogatás fele munkamegbeszélés volt, amellett, hogy végre élőben láttuk egymást!

Találtam pár őszi készítésű holmit (elbújtak), felpakoltam őket a Meskára, mint pl. ezt az ülőpárnát:

Haladtam Kitti takarójával, megvarrtam a sávokat, várnak az összeállításra.

Ez pedig a lovacskás kép, tűzésre vár.

Végre február, még egy hónap és én már elégedett leszek az időjárással, kitörhetünk a szabadba.

Minden évben nagy tervekkel indulok a kertbe, aztán nyár elején rájövök, hogy elkéstem. Amióta saját házunk van és én vagyok a 'bakterné' (egy régi állomásépület a miénk, szuper), olyan sok bokros teendőm van, hogy nem jutok a végére úgy, ahogy én szeretném. Így aztán marad a vásárolt virág.

Áron születése előtt még alkalmaztam a melegágyas palántaneveldét (eredetileg kertész vagyok....), most már csak nézegetem. Majd az idén nagyot alkotok a kertben is...........

.....és a varróműhelyben is, remélem.

Nem írtam még arról, hogy Anikótól megkaptam az idei kecskeméti regionális foltvarrós kiírást, minden kategória gyerektéma. Én igazából kitörni szerettem volna ebből a témából, de természetesen van ötletem.

Az év elején bekövetkezett megtáltosodásom úgy látszik töretlen, egyszerre dolgozom több munkán, mikor melyikhez van kellék és legfőképpen lehetőség. Persze mondanom sem kell, hogy most csak gyerekeknek való holmikat készítek, lovacskás textilképet, hátizsákot, babatakarót.

Babatakaró, vagyis Kitti takarója. Olyan technikát választottam, amivel kicsit ürül a rongyoszsák. Színcsoportonként válogattam össze az anyagokat, 10cm széles csíkokat fogok varrni belőlük, fehér-színes-fehér-színes ritmusban. Három ilyen sáv alkotja majd a mintát, kiemelkedve a hófehérségből, a tűzés mintáját még nem döntöttem el.

Eredményt hirdetett Ildikó a FEB játék januári fordulója után, gratulálok Jutusnak!

....ami már reggel 1/2 7-kor elkezdődött, mert Áron kialudta magát.

A előszobában ez az idilli kép fogadott, imádom őket!

Persze a 30cm-s hó miatt megesett rajtuk a szívünk, melegben alhattak és a közelünkben, végül is ők is ami kutyánk kölykei......

A szakadó hó miatt elhalasztottuk a kocsis körutat, itthon maradtunk és sütöttünk. Áron tekerte a rudakat, még fonni is segített. Mit szóltok ehhez a látványhoz?

Rendes vagyok, írom a receptet is:

50dkg fehérliszt

1 tojássárga

3 e.k. cukor

csipet só

2,5dl langyos tej

és amíg ezeket összekészítem, addig felfut a 1/2 csomag friss élesztő a kiskanál cukorral elkevert 1/2 dl meleg vízben.

Kidolgozás után 3 részre osztom a tésztát, mindhármat kinyújtom, vajjal megcsorgatom és jó vastagon megszórom kakaóval (vagy mákos cukorral+meggyszemek). Feltekerem és a 3 kígyót befonom.

Ezután jön a csoda, mert 2 órára elfelejtem a kalácsot, időnként megkenem a tojás fehérjével, majd hideg sütőbe teszem és 30' alatt hőlégkeveréses sütőben 180°C-n megsütöm.  Nincs kelesztés, nincs para, ez az igazi kényelmes anyukáknak való sikerkalács!

Nosza!

Utolsó simítások a képecskén és kész!

A feladat már csak annyi volt, hogy korrigáltam egy helyen a szélét, méretre vágtam és ferdepánttal elszegtem. Gombokat varrtam rá és a függesztéshez bújtatót.

Pont januárra való feladat volt!

Délelőtt még vártuk az előrejelzett havat, de csak északon szakadt le az ég....Aztán már nem vártuk, de megérkezett a gyermek nagy örömére, irány a határ! A házunk nagyon szerencsés földrajzi fekvésének köszönhetően pár lépés és erdőközelben szánkózhatunk, vagy pacikat nézhetünk.

Ez a hófehér és párás táj csak a melankólikus gondolatokat csalta ki belőlem, vagy inkább erősítette, az elmúlás, a vég, a veszteségek  és sérelmek sebei fájnak még mindig. Így telt végül a napom, bár a kedves szomszédnak köszönhetően terelődtek a borús gondolatok.

Ma volt 4 éve, hogy anyukám meghalt, de még mindig élesen él bennem minden emlék, jó is, rossz is.

Kicsit elméláztam, hogy mennyire megváltozott az életem azóta: egy megy-egy jön alapon kisfiam született; mondhatom így: profilt bővítettem; apró folt-sikereimet, Áron örömeit nem tudom már megosztani vele, hiányzik nagyon.

De már képes vagyok elutazni Szegedre, vagy hordani a megörökölt kedves sálat.........................

Ez a monológ is én vagyok, kikívánkozott...

Még tegnap elkészültem a falvédővel, most jött el a bemutatás ideje .

Áron ágyára fektettem a fotó kedvéért és itt is jól mutat, falon lesz az igazi.

Több változtatást igényelt készítése közben, másként reagáltak az anyagok és átlátszott az applikációk háta mögötti négyzeteken a sötétkék sáv, így ez további alábélelést igényelt. Ezek tűzése is rögtönzés volt, mint ahogy a keret rétegeinek rögzítési módja is.

A látvány ugyanaz mint a rajzos tervemen, kötöttebb és összeszedettebb a végeredmény.

Még novemberben ismerkedtem meg Orosházán a nagybánhegyesi Nagy Lászlónéval, a helyi kis foltkör egyik aranykezű tagjával. Pár napja ismét beszéltünk és egy igazán kedves és önzetlen embert ismerhettem meg a személyében.

Minden elismerésem a foltvarró hölgyeknek, összetart a csapat és csodaszépeket alkotnak!

Beszéltünk egy kis kameratáskáról, ennek szabásmintáját most bemutatom, a mi gépünk méreteire terveztem.

A szabásminta varrásráhagyás nélküli, én itt egy farmernadrág szárát hasznosítottam újra. Az elkészítés bejegyzését itt találni: KAMERATÁSKA

Itt a helye az örömködésnek is: unokahugi született a családban!!!!!! Kitti.

Máskor sem, de most aztán főleg nem tennék fel magamról képet, mert nagyon sárga vagyok!!!!!!!!

Mivel a szülőknek most egész más dolguk van, mint az én naplómat olvasgatni, így merem leírni, hogy milyen meglepetést tartogatok a kis jövevénynek. Tulajdonképpen van a fejemben egy megvalósítandó babatakaró-ötlet (mi mást ajándékoznék, ha nem hasznos patchwork-öt), Kitti kapja majd ajándékba. Ha az elkövetkezendő pár hétre gondolok, talán elkészül, mire szabad menni babalátogatóba.

Kitti takarója lesz a bejegyzés címe.......................no, de nem most kezdem, most inkább alszom.

Ma hívott a Doktornőnk, Áron szalmonella-tesztje pozitív még mindig, lesúlytott a hír. A Karácsonykor kezdődő betegség nyoma ugyan már sehol, azért a laboreredménynek kell hinni, bár én nagyon biztos voltam benne, hogy megtettem minden tőlem telhetőt az ismereteimnek megfelelően, és 'kiürül' mostanra a baci. Fél óra kellett, míg összekaptam magam, aminek az volt az oka, hogy görgetem magam előtt a felhalmozódó munkákat, helyettem nem végzi el senki, és fogyóban a ZSP.

Átértékelve ezt a hátralévő és kettecskén eltöltendő cca. 3-4 hetet, úgy döntöttem, semmi gond, örüljek, hogy Áronnal lehetek, a helyzeten változtatni nem lehet, bulizunk tovább. Hetente belátogatunk azért az oviba is, nehogy elfelejtse a kis Rőzsebajszos Ördögbütyök, hol vannak a pajtásai. Azt a mondását viszont én nem felejtem soha: 'Anyával lenni jó!'

Itt jegyzem meg, mennyire jó szolgálatot tesz nekem Áron Karácsonyi ajándék-trambulinja, nagggyon jó feszültséglevezető, és még porral sem jár! Ajánlom mindenkinek!

És most jöjjön az a rész amiről e blog szól:

Elmúlt napjaim elcsent perceit Dana falvédőjére szántam, már tényleg finisben vagyok, kb. 30'-es munkám van vele, cérnázok és elvarrok. Este talán megtudom mutatni.....

Amíg alszik a gyermek ( ha egyáltalán alszik), szabogatok kicsit, így jutott időm erre a nagyszerű párnára, rátaláltam, átvariáltam a szíveket és megszületett pár párnahuzat. S, hogy miért csak párnahuzat? Mert sok otthonban már eleve van díszpárna, így csak rá kell húzni a huzatot, és a Meskán vásárolva is könnyebb és olcsóbb a vásárlónak elpostázni a terméket. Hm?

Ami megfogott ebben a mintában. hogy finom, letisztult, és tiszta érzetet keltett bennem az ekrü előlapja. Lepedővászonnal erősítettem meg az elejét, így varrtam rá a filcből kiszabott szíveket. Hátlapját pedig átlapolósan készítettem el.

Aktuális munkaként készítgetem a falvédő blokkjait, tetszik ez a klasszikus formáktól eltérő formaválasztás is.

Dana anyukája kérésére úgy terveztem, hogy bármilyen irányból beazonosítható díszei legyenek a falvédőnek, így aztán a falvédő egyszer majd takaróvá válása után is megállja a helyét, ne legyen meghatározó a formák elhelyezése. Így esett a választás további két motívumra, katica és csigaház.

Eddig nagyon szeretem az applikálást, de nem vagyok megelégedve magammal. Legnagyobb igyekezetem ellenére sem tökéletes amit készítek. Applikálótalpam nincs, de azt hiszem érdemes lenne kipróbálni. Itt és most felteszem a költői kérdést kedves Foltvarrók: Ti hogyan vélekedtek a kérdésről? Applikáló talp, vagy simával pár évnyi begyakorlás?

A munkáim nagy része nem ebből a műveletből áll, de szeretek mindenre felkészülni. Várom a véleményeteket!